Nagy örömmel a szívemben

Nem tudom, sikerül e szavakba öntenem az elmondhatatlant. Megpróbálom.
Kecskeméten jártam, volt bő negyed órám. Gondoltam, ezalatt megnézem az Imádság házát és imádkozom egy kicsit.
A teremben pont vége felé járt a takarítás, Frici már a székeket hordta be a felmosás után, közben szokása szerint imádkozott. Csendben leültem, és mielőtt valami "imádságos" pózba helyezkedhettem volna, olyan erővel éreztem meg Szentlélek jelenlétét, hogy hiába próbálgattam, nem tudtam még a kezem sem megmoccantani. Boldogan adtam át magam Isten szeretetének..Közösségben voltunk. Nem gondoltam tudatosan semmire, nem mormoltam imát," csak sütkéreztem" és hol sírnom, hol mosolyognom kellett, tisztának és szeretettnek éreztem magam. Öröm és hála töltött el érezve az Ő nagy irgalmát irántam, bűnös porszem iránt. Pillanatok alatt erősödtem hitben, reményben, szeretetben.
Aztán hamar, nagyon hamar megmozdult a karom. Az órámra néztem: pont negyed óra telt el. Kissé "részegen", nagy örömmel a szívemben indultam tovább. Azóta is vágyakozom ott lenni.

H. N. O.